Mindenki ismer legalább egy meglepő, táplálkozással kapcsolatos történetet a terhességet követően. Pl.: a kismama csak epret hajlandó enni, vagy elkezd steaket enni úgy, hogy korábban vegetáriánus volt vagy éppen fordítva: korábban lelkes húsevő volt, babavárás alatt pedig szinte csak a spenótot kívánta.
A megváltozott tápanyag igény nem csak a mennyiségre vonatkozik, hanem a minőségre is.
Az új emberke építése fokozatos folyamat, amihez szükség van rengeteg olyan tápanyagra, amit az anyuka magától lehet, hogy nem vinne be a szervezetébe. Érdemes ezeket megfigyelni, mert a kívánt táplálék igényből ki lehet következtetni az aktuálisan zajló felépítő folyamatokat – és ez így már akár egy érdekes játék is lehet. Ha a terhesség egy adott szakaszában a kismama kacsazsíros kenyeret, májat vagy citromot kíván, akkor az egyben azt is megmutatja, hogy a gyerkőcnek éppen mire van szüksége a fejlődéshez: zsír, vas, C-vitamin. Ezeken a hirtelen jövő furcsa kívánásokon egy percig sem érdemes leülni elmélkedni, inkább vigyük be a szervezetünkbe, amire szüksége van, és figyeljük a hatását: így kapunk egy cseppnyi betekintést a természet alkotó folyamataiba.
Sokszor a kívánt ételekből valójában csak valamilyen speciális mikroelemre van szüksége a testünknek, pl. mangánra (mogyoró) és molibdénre (bárányhús) ami az idegrendszer építéséhez kell vagy cinkre (tengeri herkentyűk) a bőr kialakításához. Segítség lehet saját magunknak, ha utánanézünk, hogy milyen vitaminokat, elemeket tartalmaz az adott sokszor kívánt étel, így az egyoldalú táplálkozás elkerülésére rá tudunk segíteni táplálék kiegészítőkkel, ha szükséges.
