Most tartok a 3 hét 4 napnál.
A szétnyílt hasizommal kapcsolatos speciális edzés első fázisába tartozó légzést már napok óta gyakorlom.
Az első kísérlet a hasam behúzására több volt, mint vicces. A lelki szemeim előtt úgy láttam, hogy: “Okés, sikerült, most már legalább behúzott hassal a régi vagyok!” Aztán belenéztem a tükörbe és szembesültem azzal, hogy: NEM VÁLTOZOTT SEMMI. Azaz hiába hittem, hogy van kontrollom a hasfal felett: hát, nem volt. Hogy is mondjam… ez egyszerre volt vicces és tragikus. A tragikus része kicsit később elmúlt, hiszen emlékeztettem magam arra, hogy ez az állapot egy következmény, egyszerűen vele jár azzal, hogy egy csodás kisbaba szuszog most a karjaimban. A testem változott annak érdekében, hogy ideális körülményeket teremtsen a számára és változnifog most megint, ha megfelelő figyelemmel és szorgalommal állok a feladatokhoz és végzem a gyakorlást.
