Őszinte leszek, én azt vártam, hogy a szétnyílt hasizom összehúzódása automatikusan látványos eredményeket hoz… hát, nem hozott. több ujjnyit sikerült már javítanom a hasizomzatokat elválasztó “résen”, de ha a tükörbe néztem, nem láttam azt, hogy sokkal csinosabb lennék. A hasam – főleg étkezés után – megereszkedett és klasszikus “pocak” formát öltött. Ez kiábrándító. Ahhoz voltam hozzászokva, hogy ha elkezdek mozogni, nagyon hamar elég látványos eredményeket érek el. (A nagyapám vonalán szálkás testalkatot örököltem, ami mindig meghálálta a sportolást.) És most több hetes gyakorlás után sem volt olyan vizuális változás, mint amit vártam. Oké, hogy összébb húzódott a hasam, oké, hogy javult az emésztésem, oké, hogy biztos jót tett a keringésemnek (ezekről Bajzik doktornő is biztosított :D), de ettől még a tükör az tükör és én szemmel jól látható esztétikai változásra vágytam, vagy legalább arra, hogy a régi nadrágjaim rám jöjjenek. Nehéz volt elfogadni, hogy a regeneráció egyik legfontosabb eleme a türelem, amivel a testem (és annak változásai) felé fordulhatok.
