Amikor várandós voltam, elterveztem mindent: hogy majd az anyukám jön hetente 2-3 alkalommal és besegít ellátni a babát, beszélgetünk majd sokat, járunk együtt sétálni stb. Aztán kiderült, hogy itt a COVID, a kijárási tilalommal, a veszélyeztetett korosztállyal és minden megváltozott. Hiába voltak a tervek, a szüleim meg sem látogathattak bennünket, arról meg szó sem lehetett, hogy édesanyám heti rendszerességgel tömegközlekedve jöjjön hozzánk.
Ezért az első időszak folyamatos újratervezést igényelt. Felmerült persze, hogy esetleg elköltözhenék én a babával a szüleimhez, de ezt sem én, sem a férjem nem szerettük volna. Így maradt az, hogy ő az egyik szobában dolgozott, én meg a másikban próbáltam meggyőzni a bébit, hogy lehetőség szerint ne ordítson túl hangosan, mert az beszűrődhet a telefonkonferenciába. Így aztán mozgásra szánható időm nem ott és úgy lett, ahogy azt eredetileg kitaláltam.