Dr. Bajzik Éva, a Potzak edzésprogram szakmai vezetője, alapítója, aki több évtizedes szakmai tapasztalata alapján alkotta meg a Potzak gyakorlatsorát. A vele készült interjúban elárulta; hogyan indult meg az orvosi pályán, mi motiválta leginkább, hogy ő maga hogyan próbál egészségesen élni és hogy mit üzen Nektek!
Ez egy hosszabb folyamat volt. A konkrét pillanat, ami megvan: gimi 10. osztály, amikor fakultációkat kellett választanunk.
Ötödéven hallottam először arról, hogy létezik ilyen szakirány az elsőként választhatóak közül, egyből tudtam, hogy ezt nekem találták ki. Akkor döntöttem el a manuálterápiát is. Amikor hallottam róla, utánajártam, hogy hol tudom ezt megtanulni és az első adandó alkalommal el is kezdtem.
Bárkivel, aki kooperatív. Én orvosként, manuálterapeutaként sokszor csak a diagnózist tudom felállítani és azt tudom megmondani, hogy mit szükséges a betegnek ahhoz csinálnia, hogy változzon az adott helyzet. Helyette csinálni nem tudom. Öröm olyan emberekkel dolgozni, akik szeretnének tenni az egészségükért.
Igen, mondhatjuk. Hetente többször mozgok, igyekszem változatos mozgásformákkal egészségesen tartani magam.
Természetesen, az is a testtudat része. Fontos, hogy milyen helyzetben mit kíván a testem.
Amikor valakinél olyan állapotváltozást tudunk elérni amiért ő maga is megdolgozott, pl. egy gerincferdülés esetén, ha csökken a fokok száma. Az is öröm, amikor a beteg egy találkozó után, ahol figyel, elkezd utánanézni a problémájának és legközelebb már kérdez is. Amikor elkezdik tapasztalni azt, hogy az egészséges test nem valami tőlük független valami, hanem azért lehet tenni.
Kamaszként voltam anorexiás, illetve voltak ízületi sérüléseim, amikkel nem törődve tovább terheltem edzéssel. Ezek a tapasztalások is közelebb vittek ahhoz, hogy lássam, milyen hibákat lehet elkövetni a testtel kapcsolatosan.
Maga a program úgy, hogy egyre több betegem került vissza hozzám szülés után, alapvetően derékfájással. A vizsgálatok, tesztelések során azt tapasztaltuk, hogy nem a derekukkal van gond, hanem inkább azzal, hogy instabil a hasfaluk vagy szét is van nyílva. Elkezdtem utánakérdezni, utánanézni, egyre jobban ástam bele magam az elérhető szakirodalomba, és abba, hogy mit lehet ezekkel a problémákkal kezdeni. Kipróbáltuk velük a meglevő módszereket és javaslatokat, de nem nagyon volt eredmény. Így még mélyebbre ástam magam: anatómiába és az izmok működésének élettanába. Ott jöttem rá, hogy mi is az az alapgyakorlat, amit szülés után majdnem azonnal el is lehet kezdeni. Többen is voltak, akik az első baba után egész gyorsan regenerálódva, már a második és harmadik szülés után is azzal kezdték, hogy hozzám jöttek először.
Először összetett, több gyakorlatból álló programokkal próbálkoztam. A hozzám járó anyukák elég őszinték voltak ahhoz, hogy megmondják: “Doktornő, ez nagyon hosszú, én ezt biztos nem fogom végig csinálni. Annyit adjon, hogy délután a mosogatás és a teregetés között meg lehessen csinálni.” Így kezdtem redukálni a gyakorlatokat 1-1 fajtára. Szükség is volt rá, mert így legalább tényleg csinálták, tudtunk haladni, voltak eredmények. Amikor 3 gyakorlatot adtam, nem volt eredmény, mert neki sem kezdtek. Az is tőlük jött visszajelzésként, hogy egyszerre csak egy gyakorlatot mutassak: keveset alszanak, el fogják felejteni. Így alakult ki szépen lassan 1-2 év alatt ez a program.
Az, hogy elkezdjék. Ennél a problémánál először azzal szembesül az ember, hogy kiad egy parancsot a szervezetének, hogy mit csináljon és az nem csinálja. “Húzódj be has” – és nem történik semmi. Akár 4-5 alkalom gyakorlás is elmegy arra, hogy bármennyi moccanás legyen az izomban. Vagy éppen kiadok egy parancsot, de nem azt csinálja: behúzás helyett kitolódik a has. Az agy-ideg-izom-kapcsolatok újjáépítése az elején nem egy felemelő élmény.
Hogy kezdjék el a gyakorlatokat. Először, kiakasztó, bosszantó, a sírásig ki lehet rajta borulni. Ha valaki ezen az első fázison átlendül, megtapasztalhatja azt, hogy a teste kooperál, segít. Ha gyakorol, az megtérül. És így apránként átalakítható az egész test. Kezdjék el.
Azt, hogy milyen nehéz belevágni valami újba, mindannyian ismerjük már mióta az eszünket tudjuk. A minap egy nagyon motiváló idézetre bukkantam Szabó Péter oldalán:
“A legjobb alkalom a cselekvésre mindig az a pillanat, amikor először eszedbe jut, hogy valamin változtatni kellene.”
