Nálam egy hosszabb folyamat volt, mert én sosem voltam egy sovány típusú lány, de voltak “bekattanásaim”, amikor elhatároztam ,hogy lefogyok és egészséges étkezéssel rendbe hozom az alakom. Mindez remekül működött is a második gyermekem megszületéséig. Ekkor maradt rajtam 20 kg felesleg, ami nem akart mozdulni. Úgy néztem ki., mint egy hordó. Hiába mozogtam és étkeztem úgy, mint a már sikeres fogyásaimkor, nem mentek le a kilók. Ekkor gondoltam arra, hogy itt esetlegesen más is lehet a háttérben. Felkerestem olyan embereket, akik jártasak a témában, és a segítségükkel felmértem, hogy a szétnyílás mértéke 2 cm és egészen hosszan jelen van. Ezután részt vettem tornákon, ahol egész szépen tudtam javítani a helyzeten. Utána jött a pandémia. Kifordított engem is önmagamból, teljesen elhagytam magam. Most újra elkezdtem hízni és szétnyílt újra a hasizmom.
Nálam a derékfájás és egy megváltozott testalkat, ami a nehézségeket és kellemetlenségeket jelentett. Kifejezetten rossz a testtartásom, mert az izomzaton nem úgy működik, ahogy kellene. Nálam mindez gerincferdüléssel párosul, ami felerősíti a fájdalmakat, így ez még elviselhetetlenebb tud lenni.
Abszolút minden fejben dől el. Én már korábban is mozogtam, csak ugye ez a kifordított élethelyzet teljesen megváltoztatott mindent. Mindig megvolt a kifogás, hogy miért nem edzek, épp porszívózni kellett vagy a játszótérre menni. Holott, ez a 15-20 perc könnyedén beilleszthető. Ami még jellemző, hogy mi anyukák, olyan könnyen előhúzzuk az “anyuka vagyok” kártyát, hogy a gyermek miatt nem csinálunk dolgokat. Igazából gyerekkel is lehet tornázni, úgyhogy innentől ez is egy kifogás.
Minimum 15-20 percet tornázok, ezt főleg akkor, amikor annyira nem esik jól. Gondolok itt a megfázásos időszakra például, mert bedugult orral nem annyira kellemes mozogni. Egyéb esetekben minimum fél órát szoktam, de van ,hogy ez átcsap 1-másfél órába, de a kellemes időtartam számomra az a napi fél óra. A feladatok nem nehezek, viszont ami igen, nehézséget okoz, az a hasbehúzás. Egyszerűnek tűnik, de nekünk ez megterhelő lehet, és behúzva teljesen más érzést ad. Sokszor kaptam azon magam, hogy csináltam a gyakorlatot és egy idő után már nem ugyanazt tapasztaltam. Ilyenkor vissza kellett agyban helyeznem a fókuszt a hasamra és visszahúzni.
.A hasam az kisebb lett, az első 1-2 hétben ez nem látszódott, inkább én éreztem, hogy erősebb lett a hasam. Könnyebben kezdtem el mozogni, ez szuper érzés volt. Egy hónap
utána most már látszódik is, hogy laposabb. Nálam a legjobb mércék a ruháim, hogy könnyebb begombolnom-e a nadrágom vagy sem. A fájdalomról nehezen tudok reálisan
beszámolni, mert most épp egy nagyon derékfájós időszakomban vagyok. Viszont amit tapasztaltam, hogy a pihenőnapjaim után korábban elkezdett fájni a derekam, mint az összes többi napon, amikor előtte tornáztam. Amikor beteg voltam, és több napon kiesett a mozgás, akkor sokkal jobban és hamarabb jött a fájdalom és hamarabb is elfárad. Tehát azt a konklúziót szűrtem le, hogy rendszeres Potzak tornával a fájdalmak bizony csökkennek.
Egy dolgot nehéz kiemelni. Ez egy összetett dolog. Azt tudom elmondani, hogy engem az motivál nagyon, hogy ha benézek a tükörbe, ne egy 3 hónapos kismama nézzen vissza rám. Az előre gömbölyödő hasam szeretném ledolgozni, és az sarkall mindig tovább, hogyha meglátom magam bárhol, az a kép köszönjön vissza, hogy itt egy 30 pluszos nő, akinek egészséges a teste és jól érzi magát a bőrében.
Nagyon sok ruhám megvan a gimis éveimből, és mikor megvolt az az ominózus 20 kilós fogyásom, akkor újra fel tudtam őket venni. Most ahogy nézelődöm a szobában pont látok egy nadrágot, amit remélem a program végén újra könnyedén össze tudok majd gombolni.
