Kezdeti sikerek
Az első időszakban (1 gyakorlat) nagyon látványos volt a javulás. Minden nap többször, amikor sétáltam a babával behúztam és bent tartottam a hasamat, ez egyre jobban ment.
Éjszaka a büfiztetéseknél is gyakran figyeltem fél szemmel a tükörből, hogy miként állok vagyis a hasam, miként áll. Jó volt látni, hogy behúzott állapotában közelít az eredetihez.
Itt fedeztem fel azt is, hogy behúzáskor előfordul, hogy a pocakom „leesik”… ezen első körben bepánikoltam, de a férjem azt mondta, hogy ez szerinte ez „nem bug, hanem feature” és hogy ő látott anno valami hastáncost, aki tudott hasonlót. Úgyhogy rá is kerestem… Tényleg van ilyen, a különbség az az, hogy a táncosnő itt láthatóan direkt csinálja és nem csak az alsó “kibukó” rész van meg nála, hanem az egész hullám ráadásul láthatóan nem véletlenül
történik vele. 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=JZmlzRqV11A (0:27-től)
Aztán felhasználtam egy konzultációs lehetőséget Bajzik doktornővel, aki szintén megnyugtatott, hogy a rehabilitáció folyamatában teljesen normális, hogy a belső szerveim még nem az eredeti helyükön tartózkodnak és idővel minden rendeződni fog, csak folytassam a gyakorlást.
Ebben az időszakban az volt a visszajelzés, hogy milyen jól nézek ki, nem is látszik, hogy most szültem… (ez persze nem volt így igaz, de elég jól esett :D).
