Nincs tér (Nehézségek 2.)
Ahogy említettem korábban, a feladatok jelentős részéhez le kell feküdni a földre. Ez könnyű is lehetne, ha nem lenne még bónuszban egy kutyánk is, aki amint lefekszem a padlóra, egyből jön, hogy játsszak vele. Persze ki is zárhatom a szobából, de akkor be akar jönni és ezt olyan hangosan teszi, hogy felébreszti a babát.
Ráadásul, ha már lefekszem, tennék magam alá valamit, az otthoni tatami kockák szuperek, de egy másik szobából 
kell őket áthozni (a nappaliban nem fér el) és pusztán a megfelelő szintű előkészület, ami a pár perchez kéne messze meghaladta a gyakorlatok időtartamát.
Meg van az is ugye (bár ez talán a nincs időhöz tartozik inkább), hogy azt gondoltam: tele hassal nem lehet gyakorlatokat végezni, ezért várni kell, hogy az emésztésem is megfelelően igazodjon a kitűzött céljaimhoz. Ez viszont azt jelenti, hogy abban az időablakban, amikor enni sikerült, tornázni már nem kezdtem el.
