Nincs időm (Nehézségek 1.)
Legyen az első a NINCS IDŐ(M). A baba 1 -1,5 hónapos korára illene már lennie egy napi rutinnak (nekünk legalábbis ezt mondta a védőnő), viszont az éjszakai rendszeres 3 óránkénti etetésen kívül mást nagyon nem tudtunk felmutatni. Hiszen sétálni akkor mentünk, amikor épp sütött a nap (de legalábbis nem szakadt az eső) szoptatni az első pillanattól fogva igény szerint próbáltam, és ez napközben valahol 1-4 óra között változott.
Az, hogy sikerült letennem aludni, még messze nem jelentett elkövetkezendő nyugodt órákat, hiszen bármikor felriadhatott. Közben meg volt egy csomó dolog, ami előrébb sorolódott: pl. sterilizálni tejfejéshez szükséges kellékeket, kimosni a lebukott, kakis ruhákat, levinni a kutyát, elmosogatni, aludni, enni, inni… Szóval voltak napok, amikor délután 4-kor még mindig nem jutottam el a fürdőbe zuhanyozni, mert akár mikor indultam neki, a kisasszony bizony keservesen sírni kezdett. Még akkor is, ha percekkel korábban úgy tűnt: békésen alszik. Itt már sejtettem, hogy bizony a pici baba elég érzékeny a frontokra… nem tudom, hogy a feje fájt-e vagy valahogy másként nyilvánult meg nála, de a május-júnusi őszi időt elég nehezen viselte.
