Ez a történet valamikor januárban kezdődött. Akkor már a hatodik hónapban jártam. Egy este lazítás képpen elterültem egy kád meleg vízben és mikor próbáltam volna kikászálódni, egy alien-re lettem figyelmes, ami a köldököm és a bordáim között kandikált ki.
Valószínűleg, ha korábban sosem hallok a szétnyílt hasizomról, egészen megijedtem volna. Így viszont csak egy bánatos sóhajtással vettem tudomásul, hogy bekövetkezett az elkerülhetetlen.
Miért mondom ezt elkerülhetetlennek?
Alkatomból adódóan (sportos, szikár) borítékolható volt, hogy az én hasfalam is szét fog nyílni. Hasonlóan mint azokhoz akik lapos hassal vágnak neki a babaprojektnek.
A távolság a hasizmok között akkor már legalább négy ujjnyi széles volt és köldöktől a gyomorszájig húzódott.
Tudtam azt is, hogyha megszületik a bébi, ezzel majd dolgoznom kell, ha nem akarok örökké úgy kinézni, mint aki még mindig várandós.
