3 gyermekes anyukaként nem tudtam az elején mikor fogom a programot beilleszteni a mindennapokban. Az elején este miután lefektettem a gyerekeket kezdtem neki, de ez nem volt nyerő számomra. Majd a délutáni kis móka időbe kezdtem el és mint kiderült a gyerekek is szeretnek anyával együtt tornázni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni.

Már most azt vettem észre, hogy a hasam többször behúzva tartom, javult a tartásom, kényelmesebb lett a munkahelyi székem, ha fel kell állnom a térdem nem adja meg magát, nem fáj. A hát fájdalmam is javul de még nem tökéletes. Készítettem képet amin már látni a változást. Nagyon boldog vagyok.

A végeredményt majd megmutatom 🙂

Letelte a 6 hét.

Nagy lendülettel kezdtem neki a programnak. Szuper volt beépíteni a mindennapokban a közös kis tornázást a gyerekekkel. Követelték a közösen eltöltött időt. A rendszeres mozgás hatására eredmény is lett. A nadrág bő lett, a szijat beljebb kellet kapcsolni. De valami változott.

A héten már nem ment jól, csak kapkodva nem odafigyelve végeztem a gyakorlatokat, felborulttak a mindennapok. Úgy éreztem nem fog menni tovább, nem tudtam mi lehet az oka hogy “nincs idő”. Majd ma elgondolkodtató, semmi nincs csak máshogy kell szervezni a napokat hiszen nyári szünet van. Holnap új hét és újra rendbeszedem a napokat.

Folytatjuk! Mert megéri!