Nagykövet
Katáról
Kata vagyok, két kislány anyukája.
Nem nádszál-típusú családból származom, az eddigi 33 évem nagy részét a súlyommal és főként a testalkatommal való harc határozta meg. A kisebbik lányom születése után kezdtem el arról tanulni, hogy hogyan képezhet egy csapatot a testem és az elmém, és ekkor fordult át a testem ellen való küzdelem a vele való közös munkába.
Ma már tudom azt, hogy hogyan tudok együttműködni magammal, hogyan tudom szeretni önmagam, és ha nem vagyok elégedett azzal, amit a tükörben látok, akkor abban hogyan kell lehetőséget találni a fejlődésre, ahelyett, hogy belesavanyodok az önsajnálatba.
Ezzel a tudással azt gondolná az ember, hogy minden megoldódott, azonban egy nagyon fontos dolgot vesztettem el a pandémiás időszak alatt: a motivációmat.
Potzak edzésprogram előtt hogyan érezte magát?
Hiába van a hátam mögött sok-sok leadott kiló, rengeteg lefaragott centi, egy megnyert diétaverseny, sajnos az otthoni munkavégzés, az óvodabezárás és a „maradjotthon” szépen visszatolta kilóimat, széthúzta a hasizmaimat, mellé egyre erősebb fájdalom jelentkezik a vállövemben, a lapockáimnál és a derekamban, na meg a gerincem is ferdül, mert a hasizmaim nem tudják tartani a törzsem.
A háj meg aztán végképp nem.
Mi a véleménye a Potzakról?
Potzak nagykövetként a küldetésem egyrészt az önmagamhoz való visszatalálás, másrészt pedig a mások irányába való felelősségteljes iránymutatás. A programban való részvétel egy nagyon jó lehetőséget ad számomra ahhoz, hogy motiválhassam a sorstársaimat úgy, hogy közben együtt fejlődünk, együtt szépülünk, együtt mozgatjuk meg azokat a bizonyos hegyeket.
Mert képesek vagyunk rá! Jelenleg 1,5-2 ujjnyira van szétnyílva a hasizmom, főként a köldök alatti részen (a hasamra nézve ez egyértelműen látszódik).
Célom a teljes összezárás.